Akrosztichon

Bármikor ha baj van, vagy csak kell valaki,
Amikor mosolygok vagy épp könny csordul ki.
Riadtan nézek kőrbe félek egyedül vagyok,
Ám látom te ott vagy egymagamra nem maradok.
Támogatsz mindig soha nem kell kérnem,
Segítségemre sietsz a tűzbe is nyúlsz értem.
Ám kapcsolatunk vidám perceket is hozott,
Gondolatunk kezdetektől egy hullámhosszon mozog.



Unokahúgomnak

Ki vagy kit ismertem, de lehet, hogy mégsem,
Idegen voltál számomra, kit kerültem.
S most hogy beszélünk nem értem én sem,
Saját tükörképemtől miért is féltem.
Annyi alkalommal löktelek el téged,
Nem mertem változtatni ezt a képet.
Inkább saját világomba zárkózva éltem,
Kívülről segítséget nem is reméltem.
Olykor pedig más segíthet rajtunk,
Nekünk is sikerült egymásra találnunk.
Azt hiszem szavakkal ki nem fejezhetem,
Köszönöm, köszönöm, hogy vagy nekem.



Kitartás

Kezdettől fogva csak esünk és kelünk,
Ismerjük a célt de mindig más úton megyünk.
Talán csak az akadály teszteli a lelkünk,
Amikor életünkben a csapdájába kerülünk.
Riadtan keressük akkor a kiutat,
Találunk is, vagy csak egy másikat.
Állandó mozgásban zajlik az élet,
S mindig felállunk ez itt a lényeg.




Véremből

Bennem él egy részed hisz a verünk is közös,
Eltávolodtunk néha, mert az élet rögös,
Nem mondom, hogy mindig egyet kell hogy értsünk,
De a vita s harag sosem volt a létünk,
Elveinkben utat tör a család és a béke.

Jót s rosszat is átéltünk már együtt,
Ám megbocsátást nyert a tettünk,
Néha eltávolodtunk mert fáj a döntés szava,
Olyankor átértékelődött az élet búja baja,
S újra itt vagyunk békességben élve.



Fanni

Fiatal lelkednek szüntelen ragyogása,
Angyali létezés valós torzulása.
Nem félsz megélni az életet újra,
Nem hátrálsz, bátran lépsz az útra,
Inkább veszítesz, de elindulsz újra.