Kicsimnek !!

Egy pillanat 

Fáradt napok hajnalán mosolyod ha látom,
Megdobban a szívem s elindul egy álom.
Fekete-szín koronának vörös tincses fodra,
 Lágyan bomlik rá kecses vállaidra.

Elbűvöl a tekinteted s a szemed ragyogása,
A lelkem tükrében lel most viszonzásra.
Mindig mikor “felém” jössz kinyílik egy világ,
De szólítani nem merlek várom csak a csodát.

Sorok között rejtve megbújik a csoda,
Közös pillantással így jutunk mi tova.
Verset ír a költő ,Múzsához szól dala,
A valósággal vív harcot a szavak forradalma.

Kezdet!

Sok mosoly s egy érintés így indult el minden,

Menedékem árnyékából elő kellett lépnem.

Kiléptem a sötétből egy angyali fényt látva,

Fájdalom s félelem ezt hagyom én hátra.

Elmosódott már a múlt nem éget a lángja,

Bátran lépek előre új csodára várva.

Eltörpülnek a színfalak az utamat is látom,

Visszafelé nem nézek a múltra nem is vágyom.

Egy új jövő rajzolódik előttem most sorra,

Apró érintésből épül az élet szépen sorba.

Nem hittük, hogy álomból valóság is válhat,

Két lélek valaha egymásra találhat.

Valós álom!

Lelkemben tűz lobog szívem érted dobban,

Közeledbe érve a testem lángra lobban.

Csókjaid forrósága perzseli az ajkam,

Égeti a bőröm de sebet nem hagy rajtam.

Puha kezed érintése lágy szellőként dajkál,

S a lelkemben is oly mély nyomot hagytál.

Ha a közeledben vagyok megszűnik a világ,

Valóság lesz az álom, s álom a valóság.

Boldogság mely átjárja most az egész testem,

Ez volt az az érzés mit mindig is kerestem.

Boldogságom átadom mert tiéd ez a csoda,

Én ölellek szorosan, s Te se engedj soha.



Vallomás

Álom vált most valóra , repíti a lelkem,
Szárnyat adtál szívemnek hisz hozzád kell menjen.
A szürke élet hamvaiból főnix madár éled,
Lángba lobban testem is úgy szeretlek Téged!

Tőled kapott szárnyaimat köréd fogom fonni,
Mostantól már én foglak mindentől megóvni.
Figyelem a tekinteted s szíved dobbanását,
Minden kicsi rezdülésed s a lelked szólítását.

Boldogságod őrzőjeként viszem én a lángot,
Táplálom majd szeretetből, szívunk erre vágyott.
E közös tűz mi értünk lobog ki nem alszik soha,
Örökkön ég időtlenül véget nem ér soha.



Vallomásom

Álom s valóság egybe folyt az élet,
Szívemben boldogság hisz megtaláltalak Téged.
Szürke napok tömegéből kitörtünk a fényre,
Boldogság volt mire vártunk, megkaphatjuk végre.

Feledjük a világot a boldogság mi számít,
Megrendezett valóság minket már nem ámít.
Össze ért az utunk min megyünk együtt tova,
Közös életünk ne érjen véget soha.

Testemet s szívemet átjárja a szeretet,
Te vagy kit a lelkem évek óta keresett.
Karjaimmal átölelve őrizlek majd téged,
Boldogságban élünk majd le sok-sok évet.

Kedvesemnek !

Kinyitom a szemem s a Te arcodat látom,
Szívemből egy könny kicsordul hisz valós lett az álom.
Gyönyörű mosolyod oly melegséget áraszt,
Bizonytalan kérdésemre megadja a választ.

Csillogó szemeidben önmagamat látom,
Elont a boldogság hisz Te vagy már a párom.
Apró kezeid oly forró érintése,
Nem vágytam jobban soha erre az érzésre.

Átölelve érzem a szíved dobbanását,
Szavak nélkül hallom lelked vallomását.
Szeretsz engem s én szeretlek Téged,
Nem hagylak el soha ettől nem kell félned.

Jóban s rosszban örök lesz az élet,
Lelkünk a közös útról többé el nem téved.
Beragyogod napjaim szürke sivárságát,
Teljesítve szívem minden kívánságát.


Böbimnek !

Benned végre megtaláltam mindent mit kerestem
Öröm táncot jár a lelkem mert beléd szerettem
Békét lel a szívem is szerelmed tűzében
Immár közös tűz lobog mindkettőnk szívében
Mosolyodat látva megnyugvás az élet
Nem kérek én mást csak maradj velem végleg
Együtt menjünk tovább életünknek útján
Kéz a kézben éljünk évtizedek múlván.


Örökké !

Reggel mikor felébredek s a mosolyodat látom,
Lehunyom a szemem mert azt hiszem ez álom.
De érzem ahogy hozzám bújsz s érinted a testem,
Boldog vagyok melletted hisz Te vagy kit kerestem.

Fogom kezed s megölellek, nem engedlek soha,
Nem érdekel percek, órák hogyan szálnak tova.
Az örökké is kevés lenne e boldogságban élni,
Hogy véget ér az álom ettől nem akarok félni.

Angyal vagy kit megtaláltam s Veled együtt szállok,
Az élettől én már többet nem is várok.
Körülöttünk immár megszűnik a világ,
Közösen élünk meg minden egyes csodát.

A valóságban építünk magunknak világot,
Boldogság szigeten miért lelkünk már kiáltott.
Belépésünk kulcsa az őszinte szerelem,
Boldog vagyok Veled hisz Te vagy az életem!